Mexikó csokis-chilis csirke és a Día de los Muertos

Mexikót egy igen színes, illatos, varázslatos helynek képzelem el ami a kultúrát és a gasztronómiát illeti. Tíz éves tervemben szerepel egy olyan körutazás, ami Mexikót, Perut, Argentínát, Chilét, Uruguayt, Francia Guyanát és Kolumbiát érinti. Mivel a repülés számomra nem lehetőség (értsd soha többet nem vagyok hajlandó gépre szállni), ezért egy nagyobb, több hónapos hajóút keretében kívánom megtenni ezt a felfedező utat és a fent említett országokban egyenként 1-2 hetet eltölteni. Míg ezt a tervemet megvalósítom marad az álmodozás, kóstolgatás, vérpezsdítő zene és filmművészeti élmények és persze a könyvek!

Szerelmi gasztronómia

A nagy romantikus gesztusokban és nyugati ünnepekben, mint a Valentin nap, nem nagyon hiszek. Abban viszont igen, hogy érdemes minden alkalmat megragadni a szerelem és párkapcsolat megünneplésére valamilyen formában. Ez lehet egy belsőséges beszélgetés, egy este kettesben, egy közös főzés, mely megnyitja érzékeinket és jó alapja az este folytatásának.

A fűszeres mexikói konyhára sok-sok éve, még tiniként figyeltem fel Laura Esquivel „Szeress Mexikóban!” című szépirodalmi regénye kapcsán. Ez az érzelemdús és megkapó könyv 12 fejezetben, 12 hónapra bontva 22 év történéseit dolgozza fel és vele együtt minden érzelmet, amin egy nő csak átmehet. Az egyes fejezetek egy különleges recepttel kezdődnek, mint például a galamb rózsaszirom mártásban. Az egyik legérzékibb regény, amit valaha olvastam. Ezután indult kutatásom a dél-amerikai és mexikói receptek után, melyekből elég sokat ki is próbáltam az évek alatt. A kedvencem vitathatatlanul a molé, ami egy különleges hozzávalókból készült húsos ragu, a mexikói nemzet egyik több évszázados hagyományokra visszatekintő eledele. A receptet amit most megosztok sok videós, blogos könyves és ismeretterjesztő műsoros kutatómunkával, több próbálkozás után sikerült kikísérletezni.

Chilis-csokoládés molé

Hozzávalók:

6 db csirkecomb
1 nagy kaliforniai paprika
fél liter passzírozott paradicsom
1-1 fej lila- és vöröshagyma
8 cikk fokhagyma
1 db chili paprika
1 tábla legalább 80%-os étcsokoládé
1 dl olíva olaj
3 evőkanál barnacukor
fél liter húsleves alaplé (vagy fél liter vízben forralt leveskocka)
Fűszerek:
1 kiskanál só
1 kiskanál őrölt kömény
1 kiskanál oregano
1 kiskanál kakukkfű
fél kiskanál őrölt rozmaring
1 kiskanál őrölt koriander
másfél kiskanál őrölt fahéj
2 evőkanál vörösbor ecet (fehérbor ecet is jó)
Tálaláshoz:
1 lime
1 csokor petrezselyem
szezámmag ízlés szerint
rizs

Elkészítés:

A mexikói konyha kedveli az erős fűszerezést, ezért, ha autentikus ízeket akarunk elérni nem szabad spórolni a fent leírt mennyiségkel! A molé nagyon népszerű étel Mexikóban, minden családnak megvannak a maga kedvenc alapanyagai és arányai, pirítási és főzési módszerei, erre sok változatot találhattok akár YouTube-on is.

Első lépésként a csirkecombról lehúzzuk a bőrét, majd megmossuk és szárazra töröljük, mindkét oldalát besózzuk. A kaliforniai paprikát kimagozzuk és négy nagy darabban, héjával felfelé egy tepsire tesszük. A sütő grill fokozatán szó szerint feketésre sütjük, majd ezt a fekete héjat lehúzzuk róla és turmixgépbe tesszük. A hagymákat megpucoljuk, nagyobb darabokra vágjuk és száraz serpenyőn megpirítjuk, ugyanígy járunk el a fokhagymával is, majd ezeket is a gépbe öntjük. Ha van lehetőség szabadtüzön grillezni és megsütni a zöldségeket az még jobb, mert magukba szívják a füstöt, amitől még intenzívebbek lesznek az ízek. Hozzámérjük a listában szereplő fűszereket, beleértve az ecetet is, majd hozzáadjuk az olajat, a paradicsomot, barnacukrot, a magházától megszabadított chili paprikát, valamint az alaplevet. Az egészet addig aprítjuk, míg egy viszonylag selymes egyveleget kapunk. Eredetileg mozsárban illik krémesre zúzni, de nálam ez sajnos nem kivitelezhető. Egy mélyebb edényben feltesszük főni és nagyjából 20-25 percig lassú tűzön besűrítjük. Ezt követően beletördeljük a csokoládét és további tíz percig kevergetjük, majd az egészet félretesszük. Egy serpenyőben a combok mindkét oldalát megpirítjuk egy kevés olajon, majd két és fél deci vizet aláöntve puhára főzzük. Ha a hús elkészült ráöntjük a molé-t, pici vizet adunk hozzá és pár percig összerotyogtatjuk.

Köretként rizst vagy pirított tortilla lapot kínáljunk. Fogyasztáskor szórjuk meg szezámmaggal, frissen vágott petrezselyemmel és facsarjunk rá lime-ot, egészen új dimenziókba repítik.

Remélem nem fog elijeszteni senkit a sokféle hozzávaló, mert ez a fogás egy igazi élmény! Szívmelengető, gazdag aromákban és illatokban, minden falat egy igen harmonikus orgia a szájban! Semmihez sem hasonlít, ami a kelet-európai ízvilágra jellemző, egyvelege a sós, édes, füstös, vadhús szerű gazdag ízeknek. Pontosan olyan, mint amilyennek a mexikói kultúrát is elképzelem: tüzes, gazdag és pompázatos élményben-érzelemben egyaránt.

Día de los Muertos vagyis a mexikói halottak napja

Minden nemzet más és más, évezredes szokások mentén emlékezik meg halottairól és búcsúztatja őket. Európában a halált és a távozást félelemmel és jó nagy adag távolságtartással kezeljük, családi eseményeken kívül bármilyen társaságban szinte tabunak számít az említése. Ezzel szemben például az afrikai országokban a halált misztikum lengi körbe, számos szokás és hiedelem övezi, tisztelik és félik. Dél-Amerikában, Ázsia távol-keleti részeiben és Afrikában az élet természetes velejárójaként tekintenek rá. Míg nálunk elsiratják, ezekben az országokban ünneplik a távozót, sokkal inkább egy megváltozott állapotnak, egy állomásnak tekintik, mintsem egy végső és rettenetes dolognak. Személy szerint az utóbbi érzelemvilág áll hozzám közel, vagyis megvisel egy szerettem távozása, de ez pusztán biológia, ami természetes dolog, nem félelmetes, csupán fájdalmas a szívnek.

Kissé sötétebb vizekre eveztem, de nem véletlenül, hiszen Mexikó népművészetében és kultúrájában a halottak igen különleges helyet foglalnak el. Az azték és keresztény (katolikus) vallás keveréke a Día de los Muertos, vagyis a halottak napja. Védőszentje Miasszonyunk a Szent Halál – Nuestra Señora de la Santa Muerte, vagy a köznyelvben Santa Muerte. Sok más néven is ismerik (pl.: Árnyak Hölgye, Fehér Leány, Csontok Asszonya), de ez a leggyakoribb Mexikóban és USA latinok lakta közösségeiben.

A szent és az ünnep legismertebb jelképei közé tartozik a Calavera, azaz a cukor koponya, melyet az ezerhatszázas évek óta szinte teljesen azonos módon állítanak elő és díszítenek fel arannyal, cukordíszekkel, csokoládéval, tollakkal, mű vagy igazi drágakövekkel, festékkel. Az otthonaikban és temetőkben kis méretű cukorkoponyákat állítanak fel oltár jelleggel a gyerekek számára (november elsején) és nagyobbakat a felnőttek számára (november másodikán), mivel hitük szerint visszajárnak és elcsemegézik az áldozatokat. Így ezek a koponyák nem csupán a halált szimbolizálják, hanem az ujjászületést is. Az elmúlt században José Guadalupe Posada litográfus tette igazán emlékezetes vizuális örökséggé a koponyákat, mikor megalkotta La Calavera Catrina csontváz úrinő figuráját.

José Guadalupe Posada - La Calavera Catrina (forrás: Wikipédia)
José Guadalupe Posada – La Calavera Catrina (forrás: Wikipédia)

Az azték mitológia halál és alvilág istennője, Mictecacihuatl által ihletett figura a képzőművészet egyéb területein is elterjedt, legfőképpen színes és gazdag díszítésű ruhákba öltöztetett női csontvázak formájában. A cavalerák ábrázolása mélyen beivódott a folklórba, de gyakran a politikai szatírák egyik eszköze is volt. Talán érthető, ha tudjuk, hogy a csontváz úrinőként való ábrázolása érzékeltetni kívánta, hogy a halál gazdagot és szegényt egyenlővé tesz, elmossa a különbségeket. És ezek a különbségek Mexikóban mindig is jelentősek voltak, évszázadokon keresztül és ma is.

Az ünnepi időszakon kívül fából és agyagból is készítenek koponyákat.

Az ünnepségek idején az emberek a csontváz babákhoz hasonló viseletekben mulatságokat rendeznek, utcai felvonulásokat, zenés-táncos temetői megemlékezéseket tartanak. A csontvázat arc és testfestésként magukra öltik, a nők haját gazdagon díszítik élő és mű virágokkal. Ez a motívum már ismerős lehet azoknak, akik halloween vagy sminkvideók témájában jártasak, mivel a “sugar scull makeup” igen népszerű, látványos és vibráló, kissé hátborzongató. Ennek egy egyszerűsített verzióját készítettem el a legutóbbi őszi MondoCon-ra, büszkén viseltem akkor is, ha ez a rendezvény sokkal kockább jelmezeket részesít előnyben – mégis mikor máskor lett volna erre lehetőségem? 😀

Ez a különleges és szépséges jelkép már az egész világot meghódította. Gyakran tetoválják különböző elemekkel gazdagítva (kígyók, pillangók, ékszerek, gitárok és mariachi motívumok, stb.), street art kategóriában is látványos alkotások születnek.

Remélem a halál komor élét sikerült valamelyest elvennem és eljutottatok idáig az olvasásban… 😀 Két nagyon kedves, a leírtakra épülő filmet ajánlanék zárásképp a figyelmetekbe. A Pixar gondozásában Lee Unkrich (Toy Story 3 rendezője) vászonra álmodta “COCO” csodálatos álomvilágát, mely az élet és a halál közti tabukat döntögeti, továbbá a gyerekek számára is érthetőbbé teszi a kapcsolódó gondolatokat. Pár évvel korábbi ugyan, de szintén remek alkotás “Az élet könyve (The Book of Life)”, melynek producere Guillermo del Toro, szintén megér egy misét az egyedi ábrázolásmódjával! Mindkét filmből elhelyezek ide nektek egy trailert.

XOXO
signature
Előző
Videos of the week #3
Mexikó csokis-chilis csirke és a Día de los Muertos