A mi karácsonyi és szilveszteri szokásaink

Ezt a posztot már nagyjából két hete megírtam, de valamiért nem tudtam kitenni, sem a szövegét kimásolni, még most sem tudom mi volt a probléma. De ha már egyszer elkészült, nem akartam eltenni az idei ünnepre, ezért habár már jócskán elmúlt karácsony, de azért megosztom veletek, remélve, hogy még nem untátok meg a témakört, a még álló karácsonyfák és a folyamatos mínuszok még tartják az ünnepi hangulatot 🙂 Menet közben kiegészítettem az újévi szokásainkkal is, hiszen ez is már elmúlt.

A díszítést már hetekkel korábban elkezdjük. Előbb felrakjuk a fényeket a karnisokra (ezek mondjuk tavaly óta kint vannak, minden ablakmosás után visszakerültek, és valószínűleg maradnak is, mert nagyon jó hangulatuk volt nyárestéken és ősszel is), majd kidekorálom a dolgozómat, kb 2-3 héttel karácsony előtt feldíszítjük a fát a cicukáknál, bekerül egy kicsike fenyő az íróasztalomra is. Utóbbit a virágpiacon szoktam vásárolni, egy nagyon kedves és környezetbarát megoldás, mivel a levágott ágakból “tákolják össze”. Nagyon szeretem, kellemes fenyő illatot áraszt, amire igényem van, mivel mindkét karácsonyfánk műfenyő.

Az ágakat egy botra rögzítik, azt pedig egy nyárfa vagy nyírfa szeletre szögezik – hogy melyik a kettő közül nem tudom, nem értek hozzá ennyire, meglehet egyik sem 🙂

A virágpiacról szóló bejegyzésemben már említettem, hogy van egy belső és egy külső tér, ezt a piaccal szembeni bódéknál lehet vásárolni már december elejétől, 1500 forintért. Mivel pici és a rögzítések teljesen diszkrétek, akár egy ebédlőasztalon, vagy konyhapulton is jól nézhet ki. Elemes led izzósort szoktam rátekerni, és egy masnit, vagy valamilyen más díszt rakok a csúcsához. Ha Oszikám látókörén kívül esik, egészen sokáig túléli az ünnepeket…

A “nagy” karácsonyfánkat otthon állítjuk fel, általában karácsony hetében és január végéig, vagy akár február közepéig is simán elnézegetem. Az adventi koszorút mindig én készítem, néha szebb, néha nyomibb, túldíszített, vagy ahogy idén is, egészen natúr. Erről több infót és képeket a karácsonyi készülődős cikkemben találtok, ITT.

22-23-án megjárjuk a piacot, és kb minden nagyobb élelmiszerboltot, mint a Tesco, Aldi, Lidl, Spar. 23 és 24-e egyben a sütések, főzések ideje is. Ebben a pár napban annyira dübörög a dolog és a rendrakás, hogy általában gyorséttermi kaján élünk pár napig 😀 Ilyenkor készül a párom családjában több évtizedes hagyomány szerint gyöngytúkból húsleves és sonkával, sajttal töltött rántott pulykamell majonézes burgonyával. Készül még halászlé,  szabolcsi töltött káposzta, rántott husi, rántott hal (meg halrudi – ki mit szeret), citromos csirke, különféle zöldségköretek, és sok féle sütemény. A bejglit évekig otthon sütöttem, kelt tésztából, már napokkal korábban rászántam az időt, de idén és tavaly bolti tésztát használtam és mondhatom nem bántam meg. A zserbó-bejglim és a mákos bejgli töltelékét az insta oldalamon megtaláljátok: @mokkamalnablog. Gyümölcskenyeret őzgerincben vagy kuglóf formában, diós és nem diós verzióban is sütök, valamint lekváros linzer, Raffaello-golyó (a receptet ITT találjátok), hókifli, ha még van türelmem akkor házi likőr (a házi Bailey’s recept ITT érhető el), zserbó és kalács is. Ezt a sok ételt természetesen nem ketten esszük meg, hanem visznek belőle anyumék és párom édesanyja is, amíg nincsenek nyitva a boltok mindenki all-inclusive el van látva!

Szerencsére a takarításban nagyon sok segítséget kapok kedvesemtől, mivel két helyet kell rendbe rakni ez nagyon jó dolog, és nem csak ünnepekkor veszi ki a részét, hanem egész évben. Hálás vagyok a sorsnak érte – na nem azért mert házimanónak nézném 🙂 Mióta mindketten újra sulizunk is, azóta a hivatalos ünnepek környéke sem pihenéssel telik jobbára, hanem fullon vannak minden olyan teendővel, amire máskor nem jut idő.

Az ajándékozást mi keretek közé szeretjük szorítani, mert volt már, hogy beleestünk abba a hibába, hogy túl nagy felhajtást csináltunk az egészből, ezért az utóbbi két évben már meghatároztunk egy maximum összeget, ami számszerűen tíz ezer forint. Van akinek ez kevésnek tűnhet, de éppen ez a cél, hogy fölösleges dolgokat ne vásároljunk, csak valami kisebb figyelmességet. Évközben ha valamire szükségünk van azt beszerezzük, legyen az elektronika vagy ruházat, szórakozás, bármi más, ezért karácsonykor mindig nagy talány volt mit adjuk, hogy “ne maradjunk le” az elvárásokhoz képest. Ez sok sületlen ajándékot szült eddig… 😀 volt olyan év, amikor teljességgel elhagytuk az ajándékozást, de az azért nem volt az igazi, a bontogatás gyerekkori élménye hiányzott, leginkább Páromnak, és egy kicsit összetört a szívem, amikor bevallotta, ezért egy évig bűntudatban fetrengtem, szóval azt bizony soha többet! Szenteste ajándékozunk, de idén egy héttel korábban már mindketten lelepleztük, mert annyira izgultunk 😀

Ezek után a 25-26-odika teljességgel a pihenésé, csak fekvés, filmezés, beszélgetés és evés. Ilyenkor van egy kisebb filmlista, aminek nagy részét pár nap alatt végignézünk. Ez a lista nagyjából a következő filmekből áll: A kis hercegnő 1939-ből, Harry Potter szinte minden része, Sissi a fiatal császárné, Holiday, a már elcsépelt Reszkessetek betörők, abból is inkább a második rész, Az élet csodaszép, Karácsonyi ének, Copperfield Dávid, Büszkeség és balítélet, Karácsonyi lidércnyomás, Hull a pelyhes, Túlélni a karácsonyt, Kiskarácsony mindenáron, Kelekótya karácsony – na jó, látszik, hogy ezt a listát én raktam össze…. 😀 A nyálasság lazításaként beszúrunk valamilyen krimi sorozatot is, idén a Gyilkos elméket kezdtük el a legelejéről.

23-át töltjük Anyuval, szentestét párom anyukájával, majd az alvást és a másnapot a cicákkal és Mokkával. Szeretem a hétvégéket és az ilyen napokat, mindenki ágyban, mindenki bújik, dorombol, a nyuszkóm hempereg a hátán a paplanon. Igyekszünk odafigyelni arra, hogy heti egy délelőttöt így töltsünk, amikor tudunk nyugodtan heverészni, beszélgetni és egy kicsit lelassulni. Nem mindig jön össze, de azért rajta vagyunk.

A karácsony gyerekkoromtól kezdve mindig nagyon különleges volt, számomra ez a legkedvesebb időszak az évben. Habár azóta nem láttam havat szentestén, mióta Magyarországon élek, azért még mindig eléggé meghitt tud lenni a hangulata. De a gyerekkori emlékek, térdig vagy fejbúbig érő hóval (a hegyek között ez egyáltalán nem ritka), na az bizony nagyon nagyon hiányzik. 6-7 éves koromból van egy emlékem, hogy az utcánkban a járdán akkora ösvényt ástak a lakók a hóban, hogy közlekedni lehessen, ami a fejem fölé magasodott, a szemközti oldalon is csak a sapkákat és a kalapokat lehetett látni az ablakból. A konyhánkban volt egy régi fatüzeléses kályha is, papám azon főzte magának a kávét, mamám ilyenkor mindig sütögetett, a szobákban is hatalmas cserépkályhák voltak és annyira csendes volt minden a hótakarótól, hogy azóta sem tapasztaltam soha ehhez hasonlót. Tudom, erre már nincs esély karácsony környékén, sajnos otthon sem, de ezek az emlékek örökre belém égtek. Amire még emlékszek, az aranyra és ezüstre festett, szöggel átszúrt diók, amik a fán lógtak, és a csipeszes gyetyatartók, amiket szintén a fán kaptak helyet – picit tűzveszélyes volt, de sosem volt belőle különösebb gond. Az ortodox vallás szokásai szerint minden januárban körbejárt a pópa a településen, behívták, megszentelte a ház minden szobájának minden sajkát és az előkészített csomagot is, amiben mindig volt kenyér, só bor és szalonna. Egészen furcsa, mert már-már ki is törlődött ez az emlék, de most kristálytisztán előttem van. Lehet így működik ez, ha az ember öregszik más és más dolgok sejlenek fel.

Mivel külön szilveszteri poszt már biztosan nem kerül fel – ez nem túl meglepő így januárban – az év végi szokásainkat is itt osztom meg. Karácsony és szilveszter között jön egy újabb kör sütögetés, inkább sósak, és olyan édesek, amikre korábban esetleg nem jutott idő. Főzök egy nagy adag füstölt húsos lencsefőzeléket, majd amikor már fogytán van (általában másodika környékén) megsütöm a bőrös karajt egyben, változó pácokkal (idén mézes-BBQ) és zöldségkörettel, aláöntve egy doboz ízesítetlen sört, amitől a hús puha és zamatos lesz.

Virslit ritkán esszük kenyérrel, inkább leveles tésztában szoktam megsütni kis pizzaszósszal, sajttal a tetején. A kedvenc édes csemege ilyenkor a fahéjas mini csigák. Ezeket egész nap elcsámcsogjuk és még másnap is. Ilyenkor olyan 1-2-ig vagyunk fent, és egész este társasozunk, filmeket nézünk. Idén instán szavaztátok meg melyikkel játsszunk, az Aranyásókat választottátok, ami szuper volt, mert még sosem játszottunk vele 🙂 Emellett nagy csatát nyomtunk le a Kalózokkal is.

A napot otthon töltjük, de a tüzijátékok és petárdák idejére, illetve még 1-2 napig a kicsikhez megyünk. Furcsának tűnhet az ide-oda mászkálás, de higgyétek el nincsenek elhanyagolva, minden nap velük dolgozok és a leghosszabb idő amit egyedül töltenek egy héten az max. 15-16 óra. Plusz heti 3-4 éjszakát is velük alszunk. Amikor elutazunk pár napra olyankor valakit megkérünk, hogy bentlakásos simogatóként töltse velük az idejét 🙂

Remélem nem untattalak benneteket nagyon, mivel semmi rendkívüli nincs a mi karácsonyi szokásainkban, túl izgalmas dolgokat nem írhattam, de nekünk ez az ünnep így kedves és bensőséges 🙂

Készülök egy Új év – Új én? című bejegyzéssel is, amit direkt nem szilveszter környékére időzítettem, de ha közzétettem megértitek miért 🙂

XOXO
signature
Előző
Karácsonyi készülődés, dekorálás és tanulás
A mi karácsonyi és szilveszteri szokásaink